Mester

(Gábriel József emlékére)

Szerencsés vagyok, mert volt egy mester, aki figyelt rám, terelgetett.
Nagyszerű ember volt, bár keveseknek mutatta meg valódi érzékeny lelkét. Nem szeretett beszélgetni, csak, ha nagyon muszáj volt. A lelke mélyén élt meg mindent.
Későn nősült, majd Amerikába költözött. Világhírű lett, de belülről nem változott semmit.
Ő a TANÁR ÚR maradt.

Áldott minden pillanat, amikor a figyelmével kitűntetett.
Emlékére készült ez a festmény.
Amikor felnézel az égre és különösen gyönyörű, akkor is az Ő munkáját láthatod.